At Norton University's Department of Business, we are building bridgesβ€”bridges that make dynamic connection between higher education and the world of business, bridges that link our past experience with our vision for the future, bridges that span generations of student and alumni, and bridges that bond healthy profits after graduating at Norton University. 

As head of the Department of Business, I am continually impressed and inspired by the positive contributions our alumni, students, and faculties are making for our nation. Our graduates have integrated, applied, and added to their higher education to bring economic, social, and environmental improvement to our national communities. 

The faculty members of business department are experts in their fields who demonstrate a passion for teaching. What differentiates the business field from other business schools is our emphasis on narrowing the gap between theory and practice. We are proud of our students for their commitment to education and learning. 

The world has faced particularly difficult economic challenges in the past few years. But for people who are willing to apply creativity and an entrepreneurial mindset to society's problems, these uncertain times also present opportunities. At Norton University, we prepare students to recognize and seize these opportunities. We help them develop the talents and skills necessary to face and devise solutions for the challenges in business. 

As educators, we want to graduate students with the skills and flexibility to thrive in any economy. We are essentially transforming the field of business to meet the changing demands of a global economy. It's an exciting time to be a part of this program. Join us, please!

 αž“αŸ…β€‹αžŸαžΆαž€αž›αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™β€‹αž“αŸβ€‹αžšβ€‹αžαž»β€‹αž“β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžš αž™αžΎαž„β€‹αž€αŸ†αž–αž»αž„β€‹αž€αžŸαžΆαž„β€‹αžŸαŸ’αž–αžΆαž“β€‹αž˜αž½αž™β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž’αŸ’αžœαžΎαž€αžΆαžšβ€‹αž•αŸ’αžŸαžΆαž—αŸ’αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αžŠαŸβ€‹αž˜αžΆαž“β€‹αžαžΆαž˜αž–αž›β€‹αžšαžœαžΆαž„β€‹αž€αžΆαžšαž’αž”αŸ‹αžšαŸ†β€‹αž‡αžΆαž“αŸ‹αžαŸ’αž–αžŸαŸ‹ αž“αž·αž„β€‹αž–αž·αž—αž–β€‹αž“αŸƒβ€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡αž€αž˜αŸ’αž˜β€‹αž•αŸ’αžŸαžΆαž—αŸ’αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αž”αž‘αž–αž·αžŸαŸ„αž’αž“αŸβ€‹αž’αžαžΈαžαž€αžΆαž›β€‹αž‡αžΆαž˜αž½αž™β€‹αž…αž€αŸ’αžαž»αžœαž·αžŸαŸαž™β€‹αžŸαŸ†αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž’αž“αžΆαž‚αžαž€αžΆαž›β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž™αžΎαž„β€‹αž‡αžΆβ€‹αžŸαŸ’αž–αžΆαž“β€‹αž…αž˜αŸ’αž›αž„β€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž“αŸ‹ αž“αž·αž„β€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž“αžΆαŸ†β€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αž‘αžΆαŸ†αž„αž’αžŸαŸ‹β€‹αž’αžΆαž…β€‹αžšαž€αž”αŸ’αžšαžΆαž€αŸ‹β€‹αž…αŸ†αž“αžΌαž›β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αž”αž“αŸ’αž‘αžΆαž”αŸ‹αž–αžΈβ€‹αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹β€‹αž€αžΆαžšαžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž–αžΈβ€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αž“αŸ…β€‹αžŸαžΆαž€αž›αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™β€‹αž“αŸβ€‹αžšβ€‹αžαž»β€‹αž“αŸ”

αž€αŸ’αž“αž»αž„αž“αžΆαž˜β€‹αžαŸ’αž‰αž»αŸ†αž”αžΆαž‘β€‹αž‡αžΆβ€‹αž”αŸ’αžšαž’αžΆαž“β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžš αžαŸ’αž‰αž»αŸ†αž”αžΆαž‘β€‹αžαŸ‚αž„αžαŸ‚αž˜αžΆαž“β€‹αž€αžΆαžšαž…αžΆαž”αŸ‹αž’αžΆαžšαž˜αŸ’αž˜αžŽαŸβ€‹αž‘αŸ…αž›αžΎβ€‹αžœαž·αž—αžΆαž‚αž‘αžΆαž“β€‹αžœαž·αž‡αŸ’αž‡αž˜αžΆαž“β€‹αž‡αžΆαž…αŸ’αžšαžΎαž“β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž’αžαžΈαžβ€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžαž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹αŸ—αž‡αŸ†αž“αžΆαž“αŸ‹ αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž€αŸ†αž–αž»αž„αžαŸ‚β€‹αžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆ αž”αž»αž‚αŸ’αž‚αž›αž·αž€ αž“αž·αž„ αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšαžΆαž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αžΆαž“αž“αž·αž„αž€αŸ†αž–αž»αž„β€‹αžšαž½αž˜αž…αŸ†αžŽαŸ‚αž€β€‹αž’αž—αž·αžœαžŒαŸ’αžβ€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž… αžŸαž„αŸ’αž‚αž˜ αž”αžšαž·αžŸαŸ’αžαžΆαž“ αž“αž·αž„β€‹αžŸαž αž‚αž˜αž“αŸαž‡αžΆαžαž·β€‹αžαžΆαž˜αžšαž™αŸˆβ€‹αž€αžΆαžšαž™αž€β€‹αž…αŸ†αžŽαŸαŸ‡αžŠαžΉαž„β€‹αžšαž”αžŸαŸ‹β€‹αž–αž½αž€αž‚αŸβ€‹αž‘αŸ…β€‹αž’αž“αž»αžœαžαŸ’αžβ€‹αž›αžΎβ€‹αž‘αžΈαž•αŸ’αžŸαžΆαžš αž“αž·αž„β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž”αŸ’αžšαžΎαž”αŸ’αžšαžΆαžŸαŸ‹β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰ αž“αž·αž„β€‹αž€αžΆαžšαž’αž”αŸ‹αžšαŸ†β€‹αž‡αžΆαž“αŸ‹αžαŸ’αž–αžŸαŸ‹β€‹αžšαž”β€‹αžŸαŸ‹β€‹αžαŸ’αž›αž½αž“β€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž›αžΎαž€β€‹αž€αŸ†αž–αžŸαŸ‹β€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž…αžŸαž„αŸ’αž‚αž˜ αž“αž·αž„β€‹αž”αžšαž·αžŸαŸ’αžαžΆαž“β€‹αžŠαž›αŸ‹β€‹αžŸαž αž‚αž˜αž“αŸαž‡αžΆαžαž·β€‹αž™αžΎαž„αŸ”

αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšαžΆαž…αžΆαžšαŸ’αž™β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αž‚αžΊαž˜αžΆαž“β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰β€‹αž…αŸ’αž”αžΆαžŸαŸ‹αž›αžΆαžŸαŸ‹β€‹αž–αžΆαž€αŸ‹αž–αŸαž“αŸ’αž’β€‹αž˜αž»αžαžœαž·αž‡αŸ’αž‡αžΆβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž‚αžΆαžαŸ‹β€‹αž€αŸ†αž–αž»αž„β€‹αž”αž„αŸ’αžšαŸ€αž“αŸ” αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αž“αŸƒβ€‹αžŸαžΆαž€αž›αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™ αž“αŸβ€‹αžšβ€‹αžαž»β€‹αž“β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž—αžΆαž–αžαž»αžŸαž”αŸ’αž›αŸ‚αž€β€‹αž–αžΈβ€‹αžŸαžΆαž€αž›αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™αž•αŸ’αžŸαŸαž„αŸ—αž‘αŸ€αžβ€‹αžαŸ’αžšαž„αŸ‹β€‹αžαžΆβ€‹αž™αžΎαž„β€‹αžŸαž„αŸ’αž€αžαŸ‹ αž’αŸ’αž„αž“αŸ‹β€‹αž›αžΎβ€‹αž‘αŸ’αžšαžΉαžŸαŸ’αžαžΈβ€‹αž“αž·αž„ αž•αŸ’αžŸαžΆαž—αŸ’αž‡αžΆαž”αŸ‹β€‹αž€αžΆαžšαž’αž“αž»αžœαžαŸ’αžαž“αŸβ€‹αž•αŸ’αž‘αžΆαž›αŸ‹αŸ”

αž–αž·αž—αž–αž›αŸ„αž€β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž€αŸ†αž–αž»αž„β€‹αž”αŸ’αžšαžˆαž˜β€‹αž”αž‰αŸ’αž αžΆαž›αŸ†αž”αžΆαž€β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž…β€‹αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“β€‹αž€αžΆαžšαž›αŸ†αž”αžΆαž€β€‹αžšαž™αŸˆβ€‹αž–αŸαž›β€‹αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αž˜αžΆαž“β€‹αž†αŸ’αž“αžΆαŸ†β€‹αž€αž“αŸ’αž›αž„αž˜αž€αž“αŸαŸ‡ αž”αŸ‰αž»αž“αŸ’αžαŸ‚β€‹αžœαŸαž›αžΆβ€‹αž“αŸαŸ‡β€‹αžœαžΆβ€‹αž‡αžΆβ€‹αž±αž€αžΆαžŸβ€‹αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹αžŠαŸ‚αž›αž˜αžΆαž“β€‹αž”αŸ†αžŽαž„β€‹αž’αž“αž»αžœαžαŸ’αžβ€‹αž‚αŸ†αž“αž·αžβ€‹αž…αŸ’αž“αŸƒαž”αŸ’αžšαžŒαž·αž αž“αž·αž„β€‹αž•αŸ’αž“αžαŸ‹αž‚αŸ†αž“αž·αžβ€‹αž‡αžΆβ€‹αžŸαž αž‚αŸ’αžšαž·αž“β€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αžŠαŸ„αŸ‡αžŸαŸ’αžšαžΆαž™β€‹αž”αž‰αŸ’αž αžΆβ€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„αžŸαž„αŸ’αž‚αž˜β€‹αž‘αžΆαŸ†αž„αž“αŸ„αŸ‡αŸ” αž“αŸ…β€‹αžŸαžΆαž€αž›αžœαž·αž‘αŸ’αž™αžΆαž›αŸαž™ αž“αŸβ€‹αžšβ€‹αžαž»β€‹αž“ αž™αžΎαž„β€‹αžšαŸ€αž”αž…αŸ†β€‹αž€αž˜αŸ’αž˜αžœαž·αž’αžΈαžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž”αž„αŸ’αžšαŸ€αž“β€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αž²αŸ’αž™β€‹αž…αŸαŸ‡β€‹αžŸαŸ’αž‚αžΆαž›αŸ‹ αž“αž·αž„β€‹αž†αž€αŸ‹αž™αž€β€‹αž±αž€αžΆαžŸβ€‹αž‘αžΆαŸ†αž„αž“αŸ„αŸ‡αŸ” αž™αžΎαž„β€‹αžαž·αžαžαŸ†β€‹αž’αž—αž·αžœαžŒαŸ’αžβ€‹αž‘αŸαž–αž€αŸ„αžŸαž›αŸ’αž™ αž“αž·αž„β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰αžŸαŸ†αžαžΆαž“αŸ‹αŸ—αžŸαž˜αŸ’αžšαžΆαž”αŸ‹β€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αž’αžΆαž…β€‹αž”αŸ’αžšαžΎαž”αŸ’αžšαžΆαžŸαŸ‹β€‹αžšαž€β€‹αžŠαŸ†αžŽαŸ„αŸ‡αžŸαŸ’αžšαžΆαž™β€‹αž…αŸ†αž–αŸ„αŸ‡β€‹αž”αž‰αŸ’αž αžΆβ€‹αž”αŸ’αžšαžˆαž˜β€‹αž€αŸ’αž“αž»αž„β€‹αžŸαŸƒβ€‹αžœαŸ€αž“β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡αž€αž˜αŸ’αž˜αŸ”

αž€αŸ’αž“αž»αž„αž“αžΆαž˜β€‹αž‡αžΆβ€‹αž’αŸ’αž“αž€β€‹αž’αž”αŸ‹αžšαŸ† αž™αžΎαž„β€‹αž…αž„αŸ‹αž’αŸ„αž™β€‹αž“αž·αžŸαŸ’αžŸαž·αžβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž”αž‰αŸ’αž…αž”αŸ‹β€‹αž€αžΆαžšαžŸαž·αž€αŸ’αžŸαžΆβ€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰ αž“αž·αž„β€‹αž˜αžΆαž“β€‹αž—αžΆαž–αž”αžαŸ‹αž”αŸ‚αž“β€‹αžαžΆαž˜β€‹αž‚αŸ’αžšβ€‹αž”αŸ‹β€‹αž€αžΆαž›αŸˆαž‘αŸαžŸαŸˆβ€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž’αžΆαž…β€‹αžŸαž˜αŸ’αžšαž”β€‹αž”αžΆαž“β€‹αž‚αŸ’αžšαž”αŸ‹β€‹αžŸαŸ’αžαžΆαž“αž—αžΆαž–β€‹αž“αŸƒβ€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž…αŸ” αž™αžΎαž„β€‹αž€αŸ†αž–αž»αž„β€‹αž•αŸ’αž‘αŸαžšβ€‹αž‡αŸ†αž“αžΆαž‰β€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšβ€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž”αŸ†αž–αŸαž‰β€‹αžαžΆαž˜β€‹αžαž˜αŸ’αžšαžΌαžœαž€αžΆαžšβ€‹αž“αžΌαžœβ€‹αž€αžΆαžšαž•αŸ’αž›αžΆαžŸαŸ‹αž”αŸ’αžαžΌαžšβ€‹αž“αŸƒβ€‹αžŸαŸαžŠαŸ’αž‹αž€αž·αž…αŸ’αž…β€‹αžŸαž€αž›αž›αŸ„αž€αŸ” αžαŸ’αž„αŸƒαž“αŸαŸ‡ αž‡αžΆβ€‹αž–αŸαž›αžœαŸαž›αžΆβ€‹αžŸαž˜αžŸαŸ’αžšαž”β€‹αž”αŸ†αž•αž»αžβ€‹αžŠαŸ‚αž›β€‹αž’αŸ’αž“αž€αžŸαž˜αŸ’αžšαŸαž…αž…αž·αžαŸ’αžβ€‹αžŠαžΎαž˜αŸ’αž”αžΈβ€‹αž€αŸ’αž›αžΆαž™αž‡αžΆβ€‹αž“αž·β€‹αžŸαž·β€‹αžαŸ’αžŸβ€‹αž•αŸ’αž“αŸ‚αž€β€‹αž–αžΆαžŽαž·αž‡αŸ’αž‡β€‹αžŸαžΆαžŸαŸ’αžαŸ’αžšαŸ”